2012. február 14., kedd

Szamba- tánc, Rio, karnevál


Szamba
Ritmus 2/4
Tempó: 48-56 ütem percenként

Ha azt mondom szamba, nagyon sokaknak az elsők között fog eszébe jutni Rio de Janeiro, a riói karnevál, a jellegzetes és látványos szamba ruhák és fejdíszek, na és persze a foci.

Nem véletlen, hiszen a szamba valóban Brazíliában, és ezen belül is főként Rio de Janeiróban rendelkezik a legnagyobb élő hagyománnyal. Itt rendezik meg minden évben a világszerte híres riói karnevált, amelyben a szamba táncosok igen nagy szerepet kapnak, sőt, még szamba versenyt is rendeznek a különböző iskolák között, amit nagy dicsőség megnyerni. 

A szamba, bár Brazíliából vált ismertté az egész világon, gyökerei nem itt, Latin-Amerikában, hanem Afrikában keresendők, az afrikai törzsek rituális táncaiban. A szó is az afrikai semba szóból ered, ami csípőmozgást jelent, vagy, egy másik elmélet szerint – szintén egy afrikai nyelvből – a szónak azon része, hogy sem azt jelenti, hogy adni, a ba pedig azt, hogy kapni.

Az afrikai származású rabszolgák ültették el Brazíliában a szamba csíráját. A 19. századi forrásokban fellelhető szamba utalások a rabszolgák által táncolt batuque változatokra (a portugálok által felfeldezett Cape Verdéről származó táncok) vonatkoznak. Sajátosságaik az egyes brazil államokban máshogyan alakultak, részint az államok jellegzetességeihez idomulva, másrészt azért, mert a rabszolgák különböző törzsekből származtak. Államonként máshogy is nevezték el ezeket a variációkat, például Bahiában bate-baú, samba-corrido, samba-de-roda, samba-de-Chave és samba-de-barravento; Cereában coco; Maranhaóban tambor-de-crioula (vagy ponga); Pernambucóban trocada, coco-de-parelha, samba de coco és soco-travado; Rio Grande do Nortéban bambelô; Rio de Janeiróban partido-alto, miudinho, jongo és caxambu; Sao Paulóban samba-lenço, samba-rural, tiririca, miudinho, és jongo.

1917-ben a Pelo Telefone (By phone) volt az első szamba sláger, aminek köszönhetően elkezdett terjedni az egész országban ez a műfaj, de a modern szamba csak az 1920-as évek végén kezdett körvonalazódni. 

A bahiai samba-de-roda (amelyet 2005-ben az UNESCO felvett a Heritage of Humanity kategóriába) képezi az alapját a samba cariocának, a tánc városi változatának, amely Brazília nemzeti táncává vált. 

Európába a 20. század elején került át Brazíliából, egy portugál-afrikai keverék, a maxixe formájában. 1924-25-ben már szamba néven jelent meg a versenyprogramokban. A táncnak a nagyobb népszerűséget a század derekán a szamba egy igencsak leegyszerűsített változata hozta meg (lépés előre, láb kitesz előre, lépés hátra, láb kitesz hátra). Bekerült a tánciskolák anyagába, majd 1959-től a latin-amerikai versenytáncok között is üdvözölhetjük.

A szamba egy viszonylag gyors, életvidám, mozgalmas tánc, ezért sok tánciskolás kedvence. A szamba egyik fő jellegzetessége az ún. bounce mozgás, amely a térdből való rugózásnak köszönhetően jön létre. Ehhez kapcsolódik még a medence előre-hátra billentése. Jellemző rá még a szaggatottság. 

A szamba technikailag a nehezebb táncok közé tartozik, ezért a tánciskolás versenyeken a kezdőkategóriában legtöbbször nem is szerepel. A tánciskolákban – hobbi célra - gyakran egy egyszerűbb, könnyebben elsajátítható formáját (is) tanítják.  

Szeretnéd Te is megtanulni a szamba alapjait? Akkor kattints IDE!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése