Konfliktusok a táncparketten

A „konfliktusok a táncparketten” általában a táncpartnerünkkel való konfliktusokat jelentik. A „társastánc” nevében is benne van, hogy párhoz kötött, másképp elképzelhetetlen.

 A tánctanulás kezdetétől számítva táncpartnerünk az életünk szerves része. A táncórák, tánctáborok, bulik, mindenféle táncos esemény megélése táncpartnerünkkel közösen történik. Mondhatnánk persze, hogy mindezeket táncpartnerünk mellett a többi táncossal is közösen éljük meg. Igen, az élményeket. 

A nehézségeket pedig elsősorban a táncpartnerünkkel. Vele küzdünk egy-egy lépés megtanulása során, őt viseljük el, vagy éppen összeveszünk vele, ha egy nehéz nap után nem a megfelelően szól hozzánk, ugyanígy ő kénytelen elviselni minket is, még ha éppen rossz napunk is van, vagy épp egy nehéz időszak a családban, munkahelyen. Egy fellépés, egy verseny pedig „közös ügy”, ami a táncos pár mindkét tagjának megmérettetés, stresszhelyzet, mondani sem kell…konfliktusforrás. 

Egy párkapcsolathoz hasonlóan egy táncos pár is nagyon sok mindent, élményeket, és nehézségeket él át együtt, és mindvégig egymásra vannak utalva, egymástól függenek. Ami hosszú távon igazán számít, hogy a táncpartnerünk mennyire hozzánk illő. Ha a céljaink közösek, és együtt szeretnénk táncolni, akkor a konfliktusokat igenis meg kell oldani. 

Gyakori konfliktusforrás, hogy a lány, vagy a fiú nem a megfelelő módon kommunikál, szól a másikhoz táncórán, vagy meggondolatlanul, „hirtelen felindulásból” mondanak egymásnak olyat, amit később megbánnak.

 Mivel a táncpartneri kapcsolat egy szoros kapcsolat, ugyanúgy meg kell tanulni a másikra figyelni, sok mindent elfogadni, ugyanúgy mint egy párkapcsolatban, ha szükséges akár százszor meg kell beszélni a probléma igazi okát, el kell mondani, hogy kit mi bánt, és mi okoz számára konfliktust. Ez néha nehéz. Hosszú távon megértéssel, odafigyeléssel a konfliktusok csökkenthetők, igaz, megszűnni nem fognak, de nem is kell. 

Te mit gondolsz erről? Te hogyan kezeled a konfliktusokat?

Utálom, amikor a táncpartnerem...

Bizony valakivel együtt táncolni a sok jó és szép dolog mellett olykor nehézségekkel is jár. Néha nehéz, olykor meg cikis megfogalmazni a gondunkat, így hát itt a lehetőség, hogy mindkét nem kiadja magából azt, amit ki nem állhat a táncparketten!

http://tanciskola.wordpress.com/2012/01/19/amit-a-fiuk-utalnak-a-tancparketten/

http://tanciskola.wordpress.com/2012/01/19/amit-a-lanyok-utalnak-a-tancparketten/

Tánciskolás Táncverseny Tököl 2012. március 31.

Igen népszerű helyszínnek mutatkozik Tököl a tánciskolás táncversenyek tekintetében, hiszen a DanceLand TSE is ezt a települést választotta 2012. március 31-én megrendezésre kerülő tánciskolás táncversenyéhez.

Bővebben: http://tanciskola.wordpress.com/2012/02/09/tanciskolas-tancverseny-tokolon/

Seniorok táncversenyen

Ha táncverseny, akkor a többségnek a gyerek vagy ifjúsági korcsoport jut eszébe. És ha felmerül a kérdés, hogy esetleg szeretne-e versenyezni, a válasz az esetek többségében az, hogy már túl öreg hozzá. De valóban így van ez?

Olvasd tovább a véleményeket itt: http://tanciskola.wordpress.com/2012/02/16/versenyzes-senior-korcsoportban/

Angol keringő

Angol keringő

Sokak által a „táncok királynőjének”, a legharmonikusabbnak nevezett tánc, az angol keringő  a legrégebbi, és ma talán a legismertebb standard táncunk.  A tánciskolák gyakran a tánctanulás kezdő tananyagába  építik be,  talán ismertsége okán is, és mert alapmozgása könnyen elsajátítható. Az  iskolai tánctanfolyamoktól kezdve, a bálokon, esküvőkön keresztül a szalagavatókon át a versenytáncig különböző szinteken táncolják. Hangulata, eleganciája miatt gyakori, hogy rendezvények, ünnepélyek megnyitójaként alkalmazzák.  A keringő korhoz sem kötött, fiatalok, középkorúak, és az idősebb korosztály is szívesen táncolja. 

Az angol keringő a Boston táncból eredeztethető, nevét végül annak köszönheti, hogy a mai, modern változatát az angolok fejlesztették ki. 

A XIX. század táncéletét (a polka és a galopp mellett) az angol keringő uralta. Az I. világháború alatt a franciák és a németek betiltották, nem úgy, mint az angolok. Az 1920-as, 1930-as években az angolok lerakták a mai angol keringő alapját. 1929-ben az angol keringőt (a slowfox, quickstep, tangó, blues mellett)  standard táncként rögzítették.  Igaz, az 1922-es világbajnokságon már táncolták, mai neve 1929-ben íródott be a tánctörténetbe véglegesen.

Kezdetben haladó tánc volt, később  fordulások és lezárt lábak jellemezték.  Mivel a teljes fordulat nehézkesnek bizonyult, ezért a  fordulások csak 3/8 fordulatot jelentenek, így a tánc átlós jellegű. Az angol keringő 3/4-es ütemformájú tánc, a hangsúly az első ütésen van. Az első és a negyedik lépés az ütemkezdeten van. A ritmusa pedig 1,2,3,1,2,3 illetve 1,2,3,4,5,6. 

Egy szép angol keringő titka a megfelelő lépésekben, emelkedésekben, ereszkedésekben,a lábmunkában, a tartásban, és az ellenmozgásokban és a lendületben rejlik.  Határozott, ugyanakkor törésmentes impulzusok uralják a táncot.   

A tánctanulás folyamatában mindezek fokozatosan épülnek be a táncos tudásába. Ahhoz, hogy végül szépen táncolhassuk az angol keringőt a következőket kell elsajátítanunk:

-          - mindenekelőtt zenére kell táncolnunk

-          - a keringőt laza, semmiképpen sem átfeszített térddel táncoljuk

-         -  minden standard tánc elképzelhetetlen rotáció nélkül

-          - fontos a gördülő lábtechnika (a gördülő lábtechnikát a saroktól lábujjig, lábujjtól a sarokig gördülő lábfej jelenti)

-         - mindezek mellé a megfelelő tartás, a kezek, lábfők iránya, egymáshoz viszonyított megfelelő tartás elengedhetetlen

Az angol keringő rangját is mutatva a táncversenyek első tánca, melynek látványa lágyságot, harmóniát, ugyanakkor lendületet sugároz. Jellegzetessége, az emelkedések, süllyedések hangsúlyozása, ám törésmentes kivitelezése. A keringőző párt egy ingához, vagy hintához lehet hasonlítani,  akik lendülnek az egyes magassági pontok között. 

Ha Te is szeretnéd megtanulni az angol keringő alapjait, látogass el ide: www.tanckokteltanciskola.hu

Szamba- tánc, Rio, karnevál

Szamba

Ritmus 2/4

Tempó: 48-56 ütem percenként

Ha azt mondom szamba, nagyon sokaknak az elsők között fog eszébe jutni Rio de Janeiro, a riói karnevál, a jellegzetes és látványos szamba ruhák és fejdíszek, na és persze a foci.

Nem véletlen, hiszen a szamba valóban Brazíliában, és ezen belül is főként Rio de Janeiróban rendelkezik a legnagyobb élő hagyománnyal. Itt rendezik meg minden évben a világszerte híres riói karnevált, amelyben a szamba táncosok igen nagy szerepet kapnak, sőt, még szamba versenyt is rendeznek a különböző iskolák között, amit nagy dicsőség megnyerni. 

A szamba, bár Brazíliából vált ismertté az egész világon, gyökerei nem itt, Latin-Amerikában, hanem Afrikában keresendők, az afrikai törzsek rituális táncaiban. A szó is az afrikai semba szóból ered, ami csípőmozgást jelent, vagy, egy másik elmélet szerint – szintén egy afrikai nyelvből – a szónak azon része, hogy sem azt jelenti, hogy adni, a ba pedig azt, hogy kapni.

Az afrikai származású rabszolgák ültették el Brazíliában a szamba csíráját. A 19. századi forrásokban fellelhető szamba utalások a rabszolgák által táncolt batuque változatokra (a portugálok által felfeldezett Cape Verdéről származó táncok) vonatkoznak. Sajátosságaik az egyes brazil államokban máshogyan alakultak, részint az államok jellegzetességeihez idomulva, másrészt azért, mert a rabszolgák különböző törzsekből származtak. Államonként máshogy is nevezték el ezeket a variációkat, például Bahiában bate-baú, samba-corrido, samba-de-roda, samba-de-Chave és samba-de-barravento; Cereában coco; Maranhaóban tambor-de-crioula (vagy ponga); Pernambucóban trocada, coco-de-parelha, samba de coco és soco-travado; Rio Grande do Nortéban bambelô; Rio de Janeiróban partido-alto, miudinho, jongo és caxambu; Sao Paulóban samba-lenço, samba-rural, tiririca, miudinho, és jongo.

1917-ben a Pelo Telefone (By phone) volt az első szamba sláger, aminek köszönhetően elkezdett terjedni az egész országban ez a műfaj, de a modern szamba csak az 1920-as évek végén kezdett körvonalazódni. 

A bahiai samba-de-roda (amelyet 2005-ben az UNESCO felvett a Heritage of Humanity kategóriába) képezi az alapját a samba cariocának, a tánc városi változatának, amely Brazília nemzeti táncává vált. 

Európába a 20. század elején került át Brazíliából, egy portugál-afrikai keverék, a maxixe formájában. 1924-25-ben már szamba néven jelent meg a versenyprogramokban. A táncnak a nagyobb népszerűséget a század derekán a szamba egy igencsak leegyszerűsített változata hozta meg (lépés előre, láb kitesz előre, lépés hátra, láb kitesz hátra). Bekerült a tánciskolák anyagába, majd 1959-től a latin-amerikai versenytáncok között is üdvözölhetjük.

A szamba egy viszonylag gyors, életvidám, mozgalmas tánc, ezért sok tánciskolás kedvence. A szamba egyik fő jellegzetessége az ún. bounce mozgás, amely a térdből való rugózásnak köszönhetően jön létre. Ehhez kapcsolódik még a medence előre-hátra billentése. Jellemző rá még a szaggatottság. 

A szamba technikailag a nehezebb táncok közé tartozik, ezért a tánciskolás versenyeken a kezdőkategóriában legtöbbször nem is szerepel. A tánciskolákban – hobbi célra - gyakran egy egyszerűbb, könnyebben elsajátítható formáját (is) tanítják.  

Szeretnéd Te is megtanulni a szamba alapjait? Akkor kattints IDE!

Rumba a legérzékibb tánc

Rumba

Ütem: 4/4
Tempó: 28- 31 ütem/perc

A rumba kifejezés a „rumbear” igéből származik, amelynek jelentése tánc, ünneplés, kellemes időtöltés.

A rumba szót eredetileg több tánc gyűjtőneveként használták. Ezeknek a táncoknak a gyökerei Afrikában rejteznek, jóllehet, a rumba tánc Kubából, Latin-Amerikából indult útjára szerte a világba. 

A rumba hatása a 16. században érkezett az Afrikából behozott fekete rabszolgákkal. Az eredeti rumba tánc lényegében egy szex pantomim, amelyet nagyon gyorsan, eltúlzott csípőmozdulatokkal adnak elő. Ebben a táncban a férfi szerepe érzékien agresszív, a nőé pedig védekező. Ennek a zenéjét szaggatott stílusban játsszák, összhangban a táncosok kifejező és erőteljes mozdulataival.

Az 1890-es években a havannai fekete közösségek táncolták ezt a fajta rumbát, amelyet a hatóságok nem néztek jó szemmel, és igyekeztek elnyomni, mert erős szexuális tartalma miatt veszélyesnek és erkölcstelennek találták.

Bizonyos 19. századi leírások viszont már egy egészen más jellegű táncról is beszámolnak, a rumbát szenvedélyes, csábító táncként említve, ahol a nő kihívó csípőmozgásával a férfi elcsábítására törekszik. Ebből is látható, hogy rumba fejlődése több vonalon történt. 

A második világháború alatt a fekete közösségekben táncolt rumba is már egy lassabb, finomított változata az eredetinek - ez lett a son, amely a kubai középosztály legnépszerűbb táncává vált. Az úgynevezett amerikai rumba ennek a verziónak egy továbbmódosított változata.  

Lew Quinn és Joan Sawyer tették az első kísérletet a rumba bemutatására az Egyesült Államokban 1913-ban. Az igazi érdeklődés a latin zene iránt azonban inkább 1920-as évek derekától kezdődött, amikor több latin-amerikai klub (pl. Club El Chico 1925, Greenwich Vilalge; Coconut Groove, Los Angeles) és erre a zenére specializálódott zenekar alakult meg (pl. Xavier Cougat együttese).

Európában az 1930-as években, Monsieur Pierre (London vezető tánctanára ebben a stílusban) és partnere Doris Lavelle mutatták be először a latin-amerikai táncokat, köztük a rumbát. Ők az igazi, kubai stílusú rumbát táncolták, amelyből később, 1955-ben a rumba hivatalosan elfogadott verziója is kialakult. Ezt azonban még sok vita előzte meg a tánc mivoltáról, szabályairól.

1931-1933 között a rumbát tulajdonképpen csípőmozgással tarkított foxtrottként táncolták. 1945 után kezdtek vele újra komolyan foglalkozni, majd két úgynevezett „rumbaháború” következett 1956-1958 és 1961-1963 között, melynek eredményeképpen végül is két, különböző alaplépéssel rendelkező változatot is elfogadtak: a négyszög rumbát és a kubai stílusú rumbát (gyémánt forma). 

A rumba versenytáncos formája a kubai stíluson alapul. Igen messze áll a rumba eredeti, autentikus változatától. Ez valójában egy kevert, mesterségesen kialakított tánc. Boleró / rumba-boleró zenékre táncolják, son ritmikában, lépései pedig a son, a salsa, a rumba és más táncok elemeiből merítettek. 

A rumbának több élő változata is van. A rumba guarachát és a kubai rumbát egy kicsit gyorsabb zenére, míg a rumba bolerót egészen lassú zenére táncolják.

A rumba a legérzékibb, leglassabb, legromantikusabb a latin versenytáncok között. Egy férfi és egy nő beteljesült szerelmi kapcsolatáról szól, amelyben a gyengéd érzelmek széles palettája jelenik meg: a csábítás, az egymáshoz közeledés, a szenvedély, a vágyakozás, de az elutasítás és a szakítás fájdalma is kifejezésre juthat benne.

Ha szeretnéd megtanulni Te is a rumba alapjait, akkor kattints IDE!

Paso doble, a torreádor és kendőjének tánca

Paso doble

Ütem: 2/4

Tempó: 60-62 ütem per perc

A paso doble az egyetlen a latin táncok között, amely nem a fekete (néger) kultúrából ered, hanem, Spanyolországból, és továbbfejlesztett változata is itt, Európában jelent meg. Egészen pontosan Franciaországban, Pierre Lavelle-t ihlette meg a paso doble – talán Spanyolország közelsége miatt is, és teremtette meg a tánc ma ismert formájának alapjait.

A paso doble eredetéről nagyon kevés írott forrásunk van. A szó azt jelenti, hogy kettős lépés. Az indulószerű zenére járt tánc, apró, gyors, menetelésszerű lépésekből áll, melynek üteme 2/4, tempója 60-62 ütem per perc – s ezzel az egyik leggyorsabb a latin táncok között.

A paso doble nem annyira társasági tánc, mint inkább előadás, amelyben egy spanyol bikaviadalt jelenítenek meg, és egy képzeletbeli bika körül mozognak a táncosok. A férfi a matador, a nő pedig a piros kendő szerepét tölti be, amelynek a segítségével a férfi kontrollálja és uralma alatt tartja a bikát.. 

A bikaviadal mellett, a táncnak lehetséges egy átvitt értelme is, mégpedig a férfi és a nő kapcsolatában megjelenő dominanciaharc. 

Az előadásmódra jellemző a teatralitás, a komolyság, az elegancia, ugyanakkor az arrogancia és a szenvedély is. Éppen ettől a kettősségtől lesz ez a tánc olyan feszes, és fegyelmezett. A férfi kihúzott felsőtesttel, enyhén előretolt és megemelt – de azért lefelé figyelő, a bikát szemmel tartó - fejjel táncol, dölyfösen jelezve ezzel erejét, fölényét. 

A nő mozdulatai szintén erőteljesek és kontrolláltak, ugyanakkor illusztrálja a kendő fürge mozgékonyságát és hajlékonyságát. Attitűdje magabiztos és távolságtartó, mellyel azt üzeni a helyzetet uralni vágyó matadornak (a férfinak), hogy nem hódol be neki. A zenében és a táncban nem csak az indulószerű katonásság, hanem a flamenco is erősen érezhető, melynek hatására a nő mozdulataiban sok lágyságot is felfedezhetünk.

A paso doble ma ismert formáját Pierre Lavelle dolgozta ki Dél-Franciaországban, és tette népszerűvé a párizsi felsőbb körökben, az 1930-as években. A spanyol zenét és a mozdulatokat megőrizte, de számos figurának francia nevet adott. 

Ma elsősorban a versenytáncok között találkozhatunk a paso dobléval (1945-től), nem a bulik táncparkettjén. A latin-amerikai versenytáncok között 1959 óta szerepel, de mivel technikailag nagyon nehezen kivitelezhető, csak magas osztályban (B,A,S), ahol a 4. tánc a programban.