Paso doble
Ütem: 2/4
Tempó: 60-62 ütem per perc
A paso doble az egyetlen a latin
táncok között, amely nem a fekete (néger) kultúrából ered, hanem, Spanyolországból,
és továbbfejlesztett változata is itt, Európában jelent meg. Egészen pontosan
Franciaországban, Pierre Lavelle-t ihlette meg a paso doble – talán
Spanyolország közelsége miatt is, és teremtette meg a tánc ma ismert formájának
alapjait.
A paso doble eredetéről nagyon kevés
írott forrásunk van. A szó azt jelenti, hogy kettős lépés. Az indulószerű
zenére járt tánc, apró, gyors, menetelésszerű lépésekből áll, melynek üteme
2/4, tempója 60-62 ütem per perc – s ezzel az egyik leggyorsabb a latin táncok között.
A paso doble nem annyira társasági
tánc, mint inkább előadás, amelyben egy spanyol bikaviadalt jelenítenek meg, és
egy képzeletbeli bika körül mozognak a táncosok. A férfi a matador, a nő pedig
a piros kendő szerepét tölti be, amelynek a segítségével a férfi kontrollálja
és uralma alatt tartja a bikát..
A bikaviadal mellett, a táncnak
lehetséges egy átvitt értelme is, mégpedig a férfi és a nő kapcsolatában
megjelenő dominanciaharc.
Az előadásmódra jellemző a
teatralitás, a komolyság, az elegancia, ugyanakkor az arrogancia és a
szenvedély is. Éppen ettől a kettősségtől lesz ez a tánc olyan feszes, és
fegyelmezett. A férfi kihúzott felsőtesttel, enyhén előretolt és megemelt – de
azért lefelé figyelő, a bikát szemmel tartó - fejjel táncol, dölyfösen jelezve
ezzel erejét, fölényét.
A nő mozdulatai szintén erőteljesek és kontrolláltak,
ugyanakkor illusztrálja a kendő fürge mozgékonyságát és hajlékonyságát.
Attitűdje magabiztos és távolságtartó, mellyel azt üzeni a helyzetet uralni
vágyó matadornak (a férfinak), hogy nem hódol be neki. A zenében és a táncban nem
csak az indulószerű katonásság, hanem a flamenco is erősen érezhető, melynek
hatására a nő mozdulataiban sok lágyságot is felfedezhetünk.
A paso doble ma ismert formáját Pierre
Lavelle dolgozta ki Dél-Franciaországban, és tette népszerűvé a párizsi felsőbb
körökben, az 1930-as években. A spanyol zenét és a mozdulatokat megőrizte, de
számos figurának francia nevet adott.
Ma elsősorban a versenytáncok között
találkozhatunk a paso dobléval (1945-től), nem a bulik táncparkettjén. A
latin-amerikai versenytáncok között 1959 óta szerepel, de mivel technikailag
nagyon nehezen kivitelezhető, csak magas osztályban (B,A,S), ahol a 4. tánc a
programban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése