Mindenki szeretne a legjobb lenni, de vajon ez a törekvés mennyire hat ki a tánciskolán belüli baráti kapcsolatokra? Íme egy vélemény:
"Egy tánciskolán belül mindenki
máshogy, más szinten és stílusban táncol, ezáltal a tánctanulás folyamatában
mindvégig látjuk a körülöttünk lévőket, akarva-akaratlanul hasonlítunk.
A
lányok a lányokhoz mérik magukat, a fiúk a fiúkhoz, és mint pár is mindenki
hasonlít a többi párhoz. Mindenki szeretne fejlődni, szépen táncolni, hiszen
azért járunk. A többi táncoshoz/párhoz pedig tudjuk mérni magunkat.
Ha valaki hasonlít, elképzelhető,
hogy nem lesz elégedett, mert úgy gondolja, hogy más, vagy mások jobban táncolnak,
és ez néha nem jó érzés. Jó esetben több gyakorlásra ösztönöz, vagy el fogja
fogadni azt, hogy valaki jobban táncol, mert ő többet gyakorol, mások a céljai.
Probléma akkor adódhat, ha valaki ezt nem tudja elfogadni, megbántódik, azt
gondolva, hogy ő nem olyan tehetséges, mint más, miközben lehet, hogy figyelmen
kívül hagyja, hogy kevesebb időt szán a táncra, vagy mások a céljai.
Mivel egy közösséghez tartozunk,
meg kell próbálnunk egymást elfogadni, egymás táncát értékelni, ez mellett
pedig saját magunkra koncentrálni. A megfelelő magatartás az lehet, ha egy
táncos magára és táncpartnerére, saját gyakorlásukra, fejlődésükre, céljaikra
koncentrál.
Maga a rivalizálás egy táncos tudását előbbre viheti, motiválttá
válhat azáltal, hogy jobban szeretne táncolni. Ez nem baj, amíg a többi
tánciskolásra inkább barátként, kevésbé riválisként nézünk, tehát, ha ebből
bántódás, rossz érzések nem származnak, és ösztönzőleg hat.
Ha valaki tudja,
hogy mit szeretne a táncban elérni, és megtesz érte mindent, mindezek mellett
jól is érzi magát, egész biztos, hogy – még ha létezik is – nem a rivalizálás
fog a táncról az eszébe jutni."
Te mit gondolsz a témáról?